Megint eltelt pár nap, mióta nem adtunk életjelet (blogbejegyzés formájában) magunkról.
Sodródunk az árral mi is, mint az óceánban a moszatok, vagymi.
Kormányok/elnökök jönnek-mennek körülöttünk, de mi, mint kősziklák, tartjuk magunkat!!!
Klikk a címre!
Szóval
ott tartottam, hogy a farsangi mulatságunk boldog
győztese…
Igen-igen. Lehet rám mondani mindenféle jelzőt... Elfér rajtam sokminden.
A tényállás fennforgásából kifolyólag volt a nemzetközi helyzetben némi fokozódás az elmúlt időszakban, ami miatt elsumákolódott a blogbejegyzések sokasága.
De csuklottam már eleget, úgyhogy folytatom a mondandóm, amennyiben van rá igény.(?)
(a huttára még visszatérünk)
klikk a címre!
Sebinek egy éjszaka alatt 2 foga nőtt!!!
klikk a címre
Felborult a világ…
Sebi már nem hős, viszont szeret fürdeni. Az Usa-ban fekete bőrű az elnök, viszont Sarka Katát nem láttuk élőben szülni (sok pénzt tettem volna rá, hogy az a jóképű férje eladja a jogokat az első „belülről-kifelé-kamerával” felvételre…) Gyurcsányik úr pedig nem pityergett és nem mentett meg senkit a héten, sem a karjaiban; sem az utcán kóborlókat. Szegény bankszektor sír, mert ilyen rossz még sosem volt nekik, abból az alig 3% árrésből nem jön ki még az aranymárványház rezsije sem, meghátugye milyen sok lett a helikopterek kötelező biztosítása is mostanában…
klikk a címre
Hát nem hiszem, hogy Sebi miatt -mi férfiak- valaha is összeroppantjuk izgalmunkban a sörösdobozt markunkban a 20xx olimpián, az úszószámok valamelyikét nézve.
Maximálisan nem jön izgalomba a jó meleg (halacskás hőmérőn gyermekre optimalizálva) vizecskétől, akár kevés van belőle a kádban, akár tele rakjuk.
klikk a címre.
Jó ám az élet az új házban! Akkor van meleg, amikor mi akarjuk (meg Putyin) nem kell nappal is lámpafénynél tevékenykedni, lehet nekifutásból térden csúszkálni (Milán) megminden.
Elmúlott a karácsony, a szilveszter, a téliszünet. Kismanónak igen tetszett a karácsonyfa, amit tradicionálisan mi, fiúk -per pillanat Milán és jómagam- vásároltunk meg. Idén is a legényé volt a választás joga, némi irányítással („…azt vesszük amelyik csak tetszik neked…no azt azért nem, az nem fér be a TELEKRE sem…”)
Klikk a címre.
Akik ismernek, tudják, hogy már régóta építkezünk. Több okból is kifolyólag. Mármint több okból kifolyólag régóta.
Gonosz barátaim Petrocellinek is szoktak hívni (a -30 korosztálynak: az átkos időszakban tv sorozatos bűnüldöző pacák, mellékvonalként egyfolytában építkezett valami sivatagban, sosem láttuk a kész házát, mint ahogy Columbo nejét sem…)
klikk a címre
Meghívást kaptunk barátinktól házavató ügyileg, babásustül.
Úgy indultunk itthonról, lehet, hogy mindjárt jövünk is, lévén „eme szerelmetes, egyveleg gyermek nem kedvel szertelen embereket” Háát nem így történt.
Klikk a címre.
Hiába, no.
Sebibaba anyja révén muzikális. Ez tény. Mióta koalamedvéset
játszik esténként, időnként hőbörög is, láthatólag ok nélkül. Pelus
tiszta, pocakban finomság, második fogás becsomagolva anyánál,
mégis megy a vircsaft.
Klikk a címre.
Nincs mese, Sebi vízvezeték szerelő lesz. Legalábbis arra következtetünk abból, hogy nyugalmi állapotában egyfolytában a házban lévő csövek összefüggéseinek bármelyikét bámulja, de nem egyszerűen… bagolyként. Vagyis ha fordítom a kis testét bármerre, a tök feje akkor is a cső felé figyel. Ha kitekerem 362,97 fokra akkor is.
Klikk a címre.
Korábbi említésemben mellékeltem vidám sétáinkról fotót, nos azóta a helyzet alaposan megváltozott. Valóban élvezi a sétákat, boldogan veszi tudomásul, hogy zötyögtetik a fenekét a jó levegőn. Klikk a címre.
Szerencsére sok barátunk van, így sokakkal megoszthattam apai örömömet Sebibaba érkezése alkalmából. A disztingvált (párban élő, ezért meghunyászkodott) barátok szolidan gratuláltak, míg önként vagy kényszerűen agglegény cimboráim a „Hűb*meg, hová megyünk szűrni valami szittyót, aszt’ mikor?” kérdéskört feszegették.
Klikk a címre.
Úgy gondolom, hogy a fiúk kapcsolata annál több említést érdemel, mint korábban a „tesók” fotók csatolása.
Milán, a nagytestvér képzeletében a kisbaba, mint olyan, az általa, korábban reklámokban látott csecsemők, ideologizált (mosolygósan, kedvesen, puttó ujjakkal simogatós, gurgulázva nevetős) képében élt.
Klikk a címre.
Hazajőve a kórházból, „némi” izgalommal vártuk, hogy fog tetszeni a legénynek a számára kialakított Sebidencia. Fog aludni rendesen? Tudjuk-e mikor miért pityereg vagy ordít?
Mit szól a nagytestvér a legkisebb királyfihoz? Jól vizsgázunk-e, mint szülők? Mint család.
Jelentem eddig ötös az osztályzat. Mindenki részéről.
Klikk a
címre.
No nem úúúgy, Kedves olvasó, ahogy gondolni tetszik, hanem a
szülés/születés misztériumától kezdődően.
Az alábbi "Kedvesnaplóm" bejegyzéseket Sebibaba és mindannyiunk
számára és épülésére igyekszem(-ünk) rendszeresen és módszeresen
frissíteni.
Az alábbi néhány bejegyzést be KELLETT írnom egy fórumba,
hasonszőrű leányok-családok okulására.
Kezdésnek copyzom az akkori okosságokat.
klikk a címre